Nógrád · múlt · örökség

Szügy
története

A festői fekvésű nógrádi falu, nemcsak a Cserhát szépségével, hanem gazdag történelmi múltjával is rabul ejt.

A falu már a bronzkor óta lakott hely – a Leányhegy földvára, a honfoglalás kori temetők és a később feltárt Árpád-kori falurészek arról mesélnek, hogy Szügy mindig is fontos szerepet játszott a térségben. A település neve már 1240-ben felbukkan az írásos forrásokban, az évszázadok során pedig Szügy több birtokos család (mint a Szécsényiek, majd a Forgáchok) kezén is megfordult.

A szügyi Vármegyeháza kapuja
Kilátás a Leányhegyről Szügy határában
A szügyi evangélikus templom tornya

Forrásrészlet

A megye monográfiája említi, hogy a hagyomány szerint 1411-ig a Szügyi család volt a környék birtokosa, ekkor azonban hűtlenség miatt Zsigmond király megfosztotta őket birtokuktól és azt az Orbonás családnak adta. Zsigmond később a községet Borbála királynénak, Albert pedig nejének Erzsébetnek adja, de rövid idő múlva Lossonczy László birtokába került. 1439-ben Garai László nyerte adományul. 1476-ban Garai Jób a helység fele részét, mely időközben a Mohorai Vidfiak kezébe került, Országh Mihálynak adta el. Bethlen Gábor harmadik támadása alkalmával (1626) az erdélyi hadak a helységet teljesen feldúlták. A lakosok elmenekültek, de a templom harangját Szelesténybe vitték, onnan pedig Abonyi János balassagyarmati házába. Abonyi azonban a harangot 1632-ben 25 forintért a három Palást község elöljáróinak zálogosította el s így került a harang a Hont vármegyei Palástra.

A szügyi Vármegyeháza épülete kerttel

Középkori központ

A vármegyeház helyén álló, feltehetőleg a XIV. században épült egykori kastély és templom alkotta a középkori falu központját a XVI. századvégi pusztulásáig.

Tűzkatasztrófák

A községet három ízben érte nagyobb tűzkatasztrófa: 1795 augusztus 1-én, mikor a templom, az iskola és a lelkészlak is a lángok martalékává letti 1823 november 22-én és 1884 június 22-én, amikor 94 ház égett le. Az új evangélikus templom 1774-1781 között épült.

Újranépesülés

A török hódoltság idején elnéptelenedett, de a 17. században újra benépesült, többek közt szlovák evangélikus telepesekkel Stará Dedina (Ófalu) részen, akik meghatározó részei lettek a falu arculatának. A falu két része – Felső- és Alsószügy – 1935-ben egyesült, és ma is őrzi ezt a különleges történelmi kettősséget.

A szügyi evangélikus templom fehér tornya

A 20. században dinamikus fejlődés indult: 1950 után Szügy lett a járási tanács székhelye, iskolát, tanácsházát, orvosi rendelőt, kultúrházat építettek, sőt, a falu ma is egy saját víztározóval, gyárakkal és aktív közösségi élettel büszkélkedhet.

Ma Szügy egy élő, fejlődő település, amely történelmi emlékekkel, természeti kincsekkel és vendégszerető lakókkal várja azokat, akik szeretnének egy kis időre kiszakadni a mindennapokból – és elmerülni Nógrád múltjában és jelenében.

Jelenleg 1434 fő a lakosságszám. A lakosság korosztály szerinti összetétele a következőképpen fest:

19,62%gyerekek (0-16)
16,77%fiatalok (17-30)
44,13%középkorúak (31-60)
19,48%idősek (61+)

Folytasd a felfedezést

Minden ösvény egy új történethez vezet.

Irány a kincskeresés ↗
KÖKI, a leánykökörcsin kabala