Történelmi különlegesség Nógrád szívében
Kevesen gondolnák, hogy egy kis nógrádi falu, Szügy, valaha a megye szíve és közigazgatási központja volt. Pedig így történt! A 18. század közepén, több évtizedes huzavona után, a Nógrád vármegye székháza Szügybe költözött, és ezzel a falu megyeszékhellyé vált – egyedülálló szerepet betöltve a magyar közigazgatás történetében.
A török hódoltság után a megye közigazgatása még nem talált otthont magának. Grassalkovich Antal főispán szorgalmazta legfőképp ennek megvalósulását, aki a következőképpen fogalmazott 1741-ben „Illik és szükséges úgyis, hogy a Nemes Vármegyének közepe táján többszöri determinációk (határozatok) után már egyszer alkalmatos házat építessünk, s kivált rabjainkat provideálhassuk (láthassuk), hogy a Gács várában Méltóságos Gróf Forgách Uraknak sokáig terhekre ne légyünk.” Az eredeti tervek szerint a megyeháza Balassagyarmaton épült volna fel, ám a földesurak viszályai és az ott állomásozó katonaság miatt ez meghiúsult. Az 1750-es években a sürgető szükség végül Szügyre irányította a választást, ahol már korábban is tartottak megyegyűléseket.
Nemesi találkozóhely és megyei ünnepek
Szügy a megye nemességének találkozó helye lett, 1772 májusában egy fényes ceremónia keretében Batthyány József György főispán beiktatásának helyszíne lett.
A vármegyeháza története a Trajtler családhoz kötődik. Trajtler Ferenc és János 1739-ben megvásárolta a Paczolay család romos kastélyrészét, majd az 1740-es évek végén új építkezésbe kezdtek. Az új kastély 1754-re csaknem elkészült, amikor Grassalkovich Antal felajánlotta, hogy az épületet vármegyeháza céljára vásárolná meg.
A Trajtler család kastélya adott otthont a megyeházának, ide került a vármegye levéltára, börtöne, fogadója, postája, sőt, még egy patika is. A falu egyszerre lett nemesi központ és hivatalos találkozóhely .
A megyeszékhelyi rang több mint két évtizeden át tartott, míg a megyei intézmények végül átköltöztek Balassagyarmatra. Az egykori vármegyeháza emlékét ma is őrzi a település címere, melynek kétosztatú pajzsán ott áll a híres kőkapu, az egyetlen megmaradt főbejárat.
Titkos jelek a pincefalakon
A Simonyi-kastély és a vármegyeháza pincéjének falai őriznek egy különleges jelet: az „IT” monogramot, amelyet a hagyomány szerint maga az építőmester vésett a kőbe – mintegy aláírásként. Más vélemények szerint nem az építő, hanem az építtető, azaz Trajtler János nevének kezdő betűit – Ioannes Trajtler – rejti a monogram. Ezt a feltételezést támasztja alá a vármegyeház területén talált IT 1755 feliratú tégla. Az épületegyüttes állítólag egy 1772-es földrengés során megsérült, az átalakítás egy részét — különösen a barokk stílusjegyek erősítését — állítólag egy Jung József pesti építőmester vezette munkálatok koronázták meg.
1804-ben a központi épületet lebontották, a két szárnyépületet 1807-ben a katonaság használta raktárnak, míg végül 1808-ban a teljes épületet eladták. A mai napig megmaradt a pince rész, amely börtönként is funkcionált. Az ezt követő években alatt rohamosan romlott az állapota, a funkciók többször változtak — raktár, magtár, lakások; a pincében időszakosan gombatermesztést is jegyeztek fel, majd 1954-ben a község többször kérte az illetékes minisztériumot a végveszélybe került kastély renoválására. 1963-ban a derítő elhanyagolása miatt süllyedni kezdett az épület alapja.
